Rövid leírás
Pákey Lajos kolozsvári irodájának munkatársa (1893–1908), Budapesten, Tőry Emil irodavezetője, majd társa (1908-tól). A Tanácsköztársaság idején, a József Műegyetem ny. r. tanára (1919).
Pákey mellett főként az erdélyi kastélyok korszerűsítésének tervein dolgozott. Budapesten önálló pályázatokat készített (Batthyány-örökmécses tervei, 1907), majd Tőry Emillel társult; közös munkájuk számos középület és bérház. A Tanácsköztársaság idején részt vett az építészképzés reformjának kidolgozásában, nevéhez fűződik a május elsejei fővárosi ünnepélyek díszítése és a főváros „forradalmi arculatának kialakítása“, a bukás után rövid időre emigrációba kényszerült. Hazatérése (1924) után építészeti vázlatainak kiadását készítette elő. A torinói világkiállításon nemzetközi sikert aratott – Tőryvel közösen tervezett – Magyar pavilonja még Lechner Ödön hatását tükrözte. Tőry halála után, az 1930-as években, a kor modern építészeti stílusa szerint tervezte racionális kompoziciójú, tökéletesen kimunkált, az alaprajz és az épület tartószerkezetének összhangját megvalósító épületeit, pl. a maga idején úttörő jelentőségű budapesti Tisza Kálmán téri (ma Köztársaság tér) OTI-bérházat (társtervező), modern hangvételű lakó- és családi házakat. Bútortervezéssel is foglalkozott. Tollrajzait kötetben is kiadta (Träume eines Baumeisters – Dreams os an architect, 1926).
(A kép forrása: mazsihisz.hu)