Rövid leírás
A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon a német nyelv lektora (1920–1927). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a német irodalomtörténet magántanára (1927–1936), c. ny. rk. tanára (1936–1941). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen, ill. a Debreceni Tudományegyetemen a német nyelv és irodalom ny. r. tanára (1941–1950); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja (1947–1948). A budapesti tanárképző intézetben a német irodalomtörténet r. tanára (1936–1941). A Magyar–Német Társaság Művészeti Bizottságának elnöke (1940–1945), a Társaság igazgatótanácsának tagja (1944–1945).
Magyarországi német irodalom- és művelődéstörténettel, magyar–német irodalmi, művelődéstörténeti és zenei kapcsolatok történetével, általános magyar irodalomtörténeti kérdésekkel foglalkozott. Monográfiában dolgozta fel A magyarországi német irodalom történetét (a legrégibb időktől 1848-ig; 1926-ban). A mű a szepesi németség első irodalmi „termelésétől” a német nemzetiségeknek a magyar forradalomban játszott szerepéig tekinti át a hazai német irodalmat, amelyet a magyar irodalom fejlődésétől elválaszthatatlannak tekintett. Később kutatásaiban részletesebben kitért az erdélyi német nemzetiségekre, elsősorban a szászokra. Alapvetően új eredményeket ért el a német polgárosodás sajátosságainak feltárása, a német, ill. az erdélyi szász öntudat alakulásának tanulmányozása terén. Igen sok filológiai dolgozatot írt a magyar klasszikus irodalom németországi fogadtatásáról; vizsgálta a magyar történelem sorseseményeinek (pl. mohácsi csata, Rákóczi-szabadságharc stb.) korabeli német sajtó- és irodalmi visszhangjait, esettanulmányokban elemezte a hazai németség meghatározó személyiségei (pl. Budenz József, Pulszky Ferencné Walter Terézia stb.) magyarrá válásának állomásait.