Rövid leírás
Az Ujság munkatársa (1918–1941), a színházi rovat vezetője (1925-től). Az Írók Bemutató Színházának vezetője (1922–1923), néhány hónapig a Magyar Színház művészeti igazgatója (1929), az Országos Kamara Színház dramaturgja, a Műhely Csoport vezetője (Tábori Pállal, 1932–1933). A Színészegyesület Iskolájában a drámai gyakorlat tanára (1929–1941). Az Új Thália egyik alapítója (1934), a Nemzeti Színház, a Belvárosi Színház és a Művész Színházban rendezője (1935-től), a Művész Színház igazgatója (1939-től); elsőként kísérletezett vidéki opera-előadásokkal. A Madách Színház igazgatója (1941–1944), Magyarország német megszállása után megvonták színjátszási és színigazgatói engedélyét (1944. ápr.), öngyilkos lett.
1923-ban kezdett színikritikákat írni, s hamarosan Budapest egyik legjobb, az új színházi törekvések iránt elkötelezett kritikusaként vált ismertté. Regényeit erőteljes háborúellenes hangulat jellemezte. Bárczay Bella, a szeretőm c. művében Gombaszögi Frida alakját örökítette meg. Az avantgárd, a futurizmus írói megnyilvánulásait kritikusként támogatta, számos előszót és tanulmányt írt, főképp a francia irodalommal kapcsolatban (Victor Hugo, Honoré de Balzac). Molnár Ferencről írt tanulmánya kapcsán kérték fel Molnár Liliomjának megrendezésére. Megindította és szerkesztette a Madách-könyvtár c. sorozatot (Károlyi Istvánnal, 1941–1944). Filmforgatókönyveket (Bűnös vagyok, Elkésett levél) írt, egy ízben filmet is rendezett (Álomsárkány, 1939).
(A kép forrása: Wikipédia)