Rövid leírás
Kisgyermekkori betegsége következtében hallás- és beszédhibás lett. Fiatal korában a Távol-Keleten drazsékészítőként, profi ökölvívóként próbált megélni. 1924-ben a Nagybányai Művésztelepen dolgozott. Pszichikai állapotait tükröző kompozícióin, szimbolikus jeleneteiben a magány, a kirekesztettség élményét festette meg. Egész életműve központi figurája Andersen lovagi erényeket megtestesítő, rendíthetetlen ólomkatonája, aki mellett gyakran jelen van szorongásainak egyik testet öltött alakja, a „fekete bajuszos rém”, valamint magánmitológiájának visszatérő házmotívuma (Ház és lakói, 1931; Az ólomkatona, 1972). A cirkusz és bohócfigurák alkotják műveinek másik rémületkeltő elemét (Akasztás a cirkuszban, 1927; Körhinták, 1975). Vastagon felvitt festékrétegek, konstruktív képépítés, erőteljes színek, feszes kompozíciós rend jellemzik stílusokhoz nehezen köthető, egyedi valóságlátású, sokalakos műveit.
Jelentősek irodalmi alkotásai is. Betegségország vándora és Várkastély a hegytetőn c. regényeiben tág teret hagyott a képszerűségnek és sajátos, festői vízióinak, míg novellái szigorúan komponáltak.
(A kép forrása: Wikipédia, szerző: Kende Sándorné Regényi Ildikó)