Rövid leírás
A Révai Könyvkiadó lektora (1937–1943), Lovass Gyulával, Sőtér Istvánnal és Thurzó Gáborral együtt az Ezüstkor c. folyóirat alapító szerkesztője (1943–1945). A Vigilia c. katolikus folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1945–1969), felelős szerkesztője (1969–1978). A Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője (1947–1949).
A Nyugat harmadik nemzedékének jellegzetes témái szólalnak meg első verseiben, amelyek elsősorban világirodalmi kultúrájukkal keltettek figyelmet. Életművét elsősorban Babits Mihály példája inspirálta, de kezdettől hatottak rá a neokatolikus irodalom legnagyobb alakjai (főként Paul Claudel), s költői fejlődésére hatást gyakorolt a francia irodalom iránt érzett vonzódása is. Számos műfajban alkotott; esszéi, tanulmányai, versei, prózája és publicisztikai írásai egyaránt megjelentek. Verseiben a világ szépségeire rácsodálkozó, azokért felelősséget érző ember hangja vált a legerősebbé. Nemzedéktársaihoz hasonlóan újra meg újra visszatért a II. világháború kérdésköréhez, igyekezett választ találni a túlélők felelősségére. Jellegzetesek bibliai témájú mítoszversei, majd (1945 után) impresszionisztikus, egyszerűbb hangú költeményei. Líráját meghatározza a vallásos értékrend és a biblikus-liturgikus motívumok. Önéletrajzi elemekben is bővelkedő regényeit árnyalt lélekrajz, intellektuális igényesség és hajlékony stílus jellemzi, uralkodó elemük az önvizsgálat. Esszéíróként elsősorban a Nyugat nagy nemzedékének íróiról rajzolt portrékat, mint kritikus Az olvasó naplója címmel több, mint egy évtizedig rendszeresen áttekintette a kor magyar irodalmának legfontosabb műveit, legjellemzőbb törekvéseit. Műfordítói munkássága szinte minden európai nyelvre kiterjedt, legjelentősebbek a magyar műfordítás történetének is fontos állomásait jelző tolmácsolásai, az ún. analitikus fordítás kiemelkedő darabjai. Jelentősek a műfordítás elméleti kérdéseiről írt esszéi.
(A kép forrása: Wikipédia)