Rövid leírás
A kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának gyakornoka (1901–1903), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Érmészeti és Régészeti Intézete tanársegéde, adjunktusa (1903–1918) és magántanára (1913–1918). Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1915–1918), az összeomlás után a kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetem Klasszika-filológiai Intézete tanársegéde (1920–1936) és az Erdélyi Múzeum Egyesület Régészeti Gyűjteményeinek, valamint az Erdélyi Kárpát Egyesület Néprajzi Múzeumának igazgatója (1920–1936). A történeti Erdély c. műben megjelent tanulmányáért a román hatóságok 3 hónap börtönre ítélték (1936). Magyarországon telepedett le (1937). A debreceni, 1940-től ismét kolozsvári Tisza István Tudományegyetemen a régészet szakelőadója (1937–1940), ny. r. tanára (1940–1944) és a Régészeti Intézet igazgatója (1938–1944). A kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum Érme és Régészeti Tárának igazgatója (1940–1944). A Szegedi Tudományegyetemre beosztott középiskolai tanár (1945–1947), a régészet ny. r. tanára (1947–1949), nyugdíjazták (1950).
Munkássága a régészet majdnem minden korára kiterjedt, de érdeklődésének központjában az őskőkor és a bronzkor állott. Ásatásait főleg Erdélyben folytatta, utóbb a Bakonyban is ásatott.
(A kép forrása: https://muvelodes.net/emlek-lapok/roska-marton-regesz-pokoljarasa)