Rövid leírás
A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) műszaki igazgatója (1923–1945).
Pályája kezdetén külföldi cégeknél elsősorban gőzturbinák szerkesztésével, majd bányászati erőművek tervezésével, létesítésével és fejlesztésével foglalkozott. A gőzturbinák ún. megszaladás elleni automatikus védelmére vonatkozó találmánya, nemzetközi feltűnést keltett. Megépítette, majd kétszeresére bővítette a tatabányai alumíniumkohót. Munkásságának súlypontja idővel az energetika, közelebbről a tüzeléstechnika területére esett. A bányák addig eladhatatlan aprószénkészletének értékesítéséhez sikeres kazántípust szerkesztett központi fűtés céljára. Élete fő műve a Szikla Gézával együtt kidolgozott találmánya, a Szikla–Rozinek-féle lebegtető rendszerű tüzelőberendezés, amellyel gyenge minőségű, őröletlen porszenek is gazdaságosan elégethetők.