Rövid leírás
Az Országos Magyar Kir. Képzőművészeti Főiskola r. tanára, főisk. tanára (1922–1952). Baján ún. Népi Festőakadémiát szervezett (1947).
Müncheni tanulmányai idején, a nyarakat Nagybányán töltötte Hollósy Simonnal és annak más tanítványaival. A magyar tájért és történelemért való lelkesedése a hódmezővásárhelyi festők közösségébe vezette, ahol szoros barátságot kötött Endre Bélával, Tornyai Jánossal és Pásztor Jánossal. A magyar nemzeti romantika és Munkácsy Mihály festészeti örökségét követte, képei annak romantikus töltésű realizmusára rímeltek. Sötét tónusok, sötét-világos ellentétek jellemzik indulatos, drámai hangvételű műveit. Háborús élményeit örökítette meg Menekülő asszony és Gyengeelméjű katona c. portréin. Az 1920-as évek életképeinek gazdag színvilága gyermekkori élményeit idézi (Lakoma; Bohémek). Színházi díszletbe helyezett történelmi jelenetein összemosódik a valóság és a játék (Tinódi). Késői képeinek témáját egyre apróbb részletek adják: magyar táj, szekér, galambdúc, gémeskút (Falusi utca; Mezőn; Viharos falu). Posztnagybányai realizmusa megfelelt az 1949 utáni kultúrpolitikai elvárásoknak, de kifejezetten szocialista realista tematikájú képet nem festett. 1922-től rézkarccal is foglalkozott, témája többnyire táj vagy történelmi jelenet.
(A kép forrása: Wikipédia)