Rövid leírás
Veszprémben ügyvédi irodájának vezetője (1909-től). Az I. világháborút a 31. honvéd gyalogezred főhadnagyaként harcolta végig (1914–1918). A Károlyi-kormány idején, a veszprémi püspökség lapja, a Veszprémi Hírlap szerkesztője (1918–1919), a Tanácsköztársaság kikiáltása után letartóztatták (1919. márc. 21.), de sikerült megszöknie, Bécsben, a gr. Bethlen István vezette Antibolsevista Comité (ABC) tagja. Nemzetgyűlési képviselő (Devecser, 1920–1926), a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda- és Földműves Párt tagja, a parlamentben határozottan fellépett a fehérterror és a szélsőjobboldal politikai befolyása ellen. A közbiztonság, a jogrend, a szabadságjogok követelése mellett nagy hangsúlyt fektetett a földbirtokviszonyok megváltoztatására. Ezért kilépett pártjából (1921. máj.), s a következő évben a Rassay Károly vezette liberális-demokrata Függetlenségi Kisgazda, Földmíves és Polgári Párthoz csatlakozott (1922). A liberálisok baloldali képviselőit, a Magyarországon maradt ún. oktobrista politikusokat tömörítő Országos Kossuth Párt elnöke (1924-től), országgyűlési képviselőjelöltje (1926 és 1931). Országgyűlési képviselő (Észak-pesti listás kerület, 1935–1944), az 1935. évi választáson pártja Bajcsy-Zsilinszky Endre Nemzeti Radikális Pártjával szövetségben indult, 1939-ben Rassay Polgári Szabadságpártjának listáján jutott mandátumhoz.
Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) után a szovjet csapatok bevonulásig bujkált. A Polgári Demokrata Párt (PDP) tagja (1945–1947), képviseletében az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Dunántúl, 1945. jún.–dec.), a PDP alelnöke (1947. márc.-tól), a párt országos intézőbizottságának tagja (1947. júl.-tól). Miután az MKP nyomására kizárták a PDP-ből (1947. okt.), végleg visszavonult a közélettől.