Rövid leírás
Részt vett br. Eötvös Loránd gravitációs és földmágnességi terepi mérésein (1908–1912). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézete tanársegéde (1912–1920), egy. adjunktusa (1920–1922) és az intézet vezetője (1919–1921). A kísérleti és elméleti fénytan magántanára (1915–1922), a gyakorlati természettan ny. r. tanára, egyúttal a Gyakorlati Fizikai Intézet igazgatója (1922–1940); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1936–1937). A Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet (ELGI) tud. főmunkatársa (1950–1961). Houstonban (USA) járt hosszabb tanulmányúton (1930). Az Eötvös Loránd Matematikai és Fizikai Társulat alelnöke (1942–1944).
Spektrálanalízissel és a fényvisszaverődés problémáival, majd br. Eötvös Loránd buzdítására, a torziós inga korszerűsítésével és továbbfejlesztésével foglalkozott. Az ennek eredményeként megszületett Auterbal a két világháború között külföldön is elterjedt, majd az E-54 jelű torziós ingája elnyerte az 1958. évi Brüsszeli Világkiállítás Nagydíját.
(A kép forrása: Wikipédia)