Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után egy holland tervezőirodánál kezdett el dolgozni, ahol rövidesen önálló tervezőmérnök lett (1920-tól). A vezetésével épült hidak közül különös értékes a Naft-folyó kábelhídja, az India részére tervezett híd, 52 sziámi híd és a tiencsini Hao-Ho folyamot áthidaló nyitható híd. Ugyanakkor több nemzetközi hídpályázaton szerepelt sikerrel (pl. Casablanca, Mechra, Abbei stb.). Hazatérése után mérnöki irodát nyitott (1925–1948). Mérnökként a budapesti autóbuszgarázs építésénél tanácsadó (1929), a bánhidai ún. Talbot-villamosmű építésében működött közre (1930), a Kossalka-cég tervezőcsoportjának vezetője, és részt vett az óbudai Duna-híd (Árpád-híd) tervezésében (1932). További korai munkái közül kiemelkedik a Boráros téri híd (Petőfi-híd) hídfői, alul- és felüljárói, valamint az angyalföldi szennyvízátemelő (1936). Az 1937–1939-es években több más alkotás mellett nevéhez fűződik a Duna-parti gyorsforgalmi út, a Lánchíd és a Margit-híd aluljáróinak megépítése, az utóbbi hídfőjének rendezése.
A II. világháború után közreműködött számos híd újjáépítésében. A Ferenc József-híd (Szabadság-híd), a szobi Ipoly-híd, majd a Lánchíd helyreállítási munkáinak vezető tervezője. – Az állami tervezővállalatok megalakulása után a Mélyépítési Tervező Vállalat (MÉLYÉPTERV) hídosztályának vezetője (1948-tól). A Duna- és Tisza-hidak újjáépítési tervein kívül új hidakat tervezett vagy tervezésüket irányította (pl. komáromi Barátság-híd; újpesti, bajai, dunaföldvári Duna-hidak; tokaji és szolnoki Tisza-híd). Ő tervezte az 1958-ban átadott heluani (Egyiptom) 800 méter hosszú közúti és vasúti Nílus-hidat. Legjelentősebb alkotása, a budapesti Erzsébet-híd újjáépítése, megszerkesztése, a régi pillérekre épült, hatnyomú kábelhidat (átadása 1964. nov. 21.) tekintette élete főművének. Utolsó munkájaként a Csepel-Budafok között létesítendő új közúti Duna-híd építéséhez folytatott tanulmányokat.
(A kép forrása: Arcanum.hu)