Rövid leírás
A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Villamosgépek és Mérések Tanszéke tanársegéde (1940–1941), Atomfizika Tanszéke tanársegéde (1941–1948) és az Egyesült Izzó Kutatólaboratóriumának kutatómérnöke (1941–1948); közben a II. világháború végén katonai szolgálatot teljesített, szovjet hadifogságban volt (1944–1945). A soproni Erdő-, Bánya- és Kohómérnöki Kar Elektrotechnikai Tanszéke ny. r. tanára (1948–1952), a BME Villamosmérnöki Kar Elméleti Villamosságtan Tanszéke tanszékvezető egy. tanára (1952–1970), a Híradástechnikai Intézet Vezetéknélküli Híradástechnikai Tanszéke egy. tanára (1970–1989), emeritusz professzora (1990-től). Az MTA KFKI Atomfizikai Osztálya vezetője, majd az Intézet igazgatóhelyettese (1952–1957); közben a forradalom és szabadságharc idején a az MTA KFKI forradalmi bizottságának elnöke (1956. okt.–nov.).
Részt vett Bay Zoltán kutatócsoportjában a radar elméleti kérdéseinek vizsgálatában és gyakorlati megvalósításában (1942–1945), majd üregek elektromágneses rezgésével, gyorsítóberendezések tervezésével, a fúziós energiatermelés lehetőségeinek vizsgálatával foglalkozott. Az első magyarországi magfizikai részecskegyorsító megvalósítója. A fizika kultúrtörténete c. monográfiája (1978) a magyarországi tudományos népszerűsítő irodalom klasszikusa.
(A kép forrása: Wikipédia, szerző: Ssimonyi)