Rövid leírás
Költészetének korai szakaszát himnuszok, szabadversek jellemzik, amelyekben az ősi magyar hitvilág formajegyei tűnnek fel. Veres Péter, Szabó Pál és Barsi Dénes baráti köréhez tartozott, az utóbbi kettővel közösen alapította meg a Kelet Népe c. folyóiratot (1935). Önéletrajzi ihletésű Pásztorének c. kötetében a ridegpásztorok életét mutatta be. Püski Sándor jelentette meg Vád c. verseskötetét (1939), majd további köteteit is. Ekkorra már országszerte ünnepelt költő volt, s rendszeresen szerepelt a népi írók estjein. Részt vett az 1943. évi szárszói találkozón is, előadásában a szegényparasztság társadalmi-szociális problémáival foglalkozott, s elhatárolta magát a nemzetiszocializmustól és a bolsevizmustól is.
Szociográfiai jellegű önéletírása Fekete bojtár vallomásai címmel jelent meg (1942–1944). Önéletrajzi elemeket, a pásztorkodás és a bihari falusi élet emlékét dolgozta fel Fütyöri és a hét vadász (1940) és Harmincnyolc vadalma (1941) c. elbeszélésköteteiben, valamint Kadocsa merre vagy? (1944) c. regényében. Költészete balladáiban teljesedett ki; Balladáskönyv (1943) és Hontalanok útján (1943) c. köteteiben régi mágikus szertartások, népi hiedelmek és szokások formakincsét és hangvételét használta fel. 1945-től Törökbálinton kapott telkén gazdálkodott, 1949-ben visszaköltözött Budapestre. 1949 után politikai okokból hosszú ideig nem publikálhatott. Versei 1957-től jelenhettek meg újra.
(A kép forrása: varad.ro)