Rövid leírás
A miskolci 7. tüzérmérő század csapattisztje, majd egyéves franciaországi tanulmányúton volt (1931–1935). A Hadiakadémia elvégzése után Székesfehérvárott beosztott vezérkari tiszt (1939–1941), de származása miatt századosi rangfokozatban meg kellett válnia a hadseregtől (1941. aug.). Barátja, a már korábban leszerelt Pálffy György segítségével az Egyesült Izzónál helyezkedett el, belépett az illegális KMP-be (1942) és az FKgP polgári tagozatába is (1943). A KMP Katonai Bizottságának tagja (1944), Szálasi hatalomátvétele után részt vett a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadítási Bizottsága tevékenységében (1944. okt.–nov.). A nyilasok elfogták (1944. nov. 19.), de sikerült megszöknie, és a szovjet csapatok bevonulásáig bujkált.
A II. világháború után Budapest székesfőváros rendőrfőkapitánya (1945. jan.–1946. jan.); rendőr vezérőrnagyi rangban, a Honvédelmi Minisztérium katonai főcsoportfőnöke (1946. máj.–1948. dec.), a Magyar Néphadsereg (MN) vezérkari főnöke (1948. dec.–1950. máj.), egyúttal a Honvéd Tisztképző Akadémián a hadtörténet előadó tanára (1947-től); közben honvéd vezérőrnaggyá (1946), altábornaggyá léptették elő (1948). Koholt vádak alapján letartóztatták (1950. máj. 20.), az ún. tábornokper elsőrendű vádlottjaként első (1950. aug. 10.) és másodfokon is halálra ítélték (1950. aug. 17.) és kivégezték. Részben rehabilitálták (1954. szept. 17.), kivégzett tábornoktársaival együtt ünnepélyesen újratemették (1956. okt. 13.). Rehabilitálására a rendszerváltozás után került sor (1990. okt. 1.).