Rövid leírás
A debreceni Tisza István Tudományegyetem Élettani és Általános Kórtani Intézete gyakornoka (1931–1932), a debreceni közkórház Gyermekgyógyászati Osztálya segédorvosa (1932–1933), Orosházán gyakorló orvos (1933–1936). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem, ill. a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszertani és Általános Kórtani Intézete egy. tanársegéde (1936–1941) és magántanára (1940–1946), c. ny. rk. tanára (1946–1948). Az Országos Közegészségügyi Intézetben, az általa megszervezett Néptáplálkozás-kutató Osztály vezetője (1941–1947) és csoportigazgatója (1946–1948), egyúttal a szintén általa megszervezett Golyvakutató Állomás (1943–1948), valamint a Népjóléti Minisztériumban az Egészségvédelmi Főosztály vezetője (1945–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. a BOTE-n a kórélettan ny. r. tanára (1948–1951), egy. tanára (1951–1973) és a Kórélettani Intézet igazgatója (1948–1973); közben az egyetem tudományos rektorhelyettese (1962–1964), rektora (1964–1967). Az Országos Diétetikai Intézet igazgatója (1971–1973).
Táplálkozástudománnyal, a néptáplálkozás kórélettanával, a pajzsmirigy és az aminosav okozta elváltozásokkal foglalkozott. A hirtelen szívhalálokkal kapcsolatban kimutatta, hogy a kórfolyamatban a vaszkuláris komponens mellett a szívizom anyagcserezavara is fontos szerepet játszik. A kemizációs civilizációs ártalmak közül behatóan vizsgálta az idegrendszer korai funkcionális zavarait.