Rövid leírás
A szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvosi Vegytani Intézete gyakornoka, egy. tanársegéde (1933–1941), magántanára és egy. adjunktusa (1941–1946), a biokémia ny. rk. tanára (1946–1949). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE TTK-n a biokémia ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1970) és az Orvosi Kémiai Intézet igazgatója (1949–1970). Az MTA Biokémiai Intézete igazgatója (1960–1970), majd az általa megszervezett MTA Szegedi Biológiai Központ (SZBK) főigazgatója (1970–1978), az MTA SZBK budapesti Enzimológiai Intézetének igazgatója (1978–1986). A Magyar Tudomány főszerkesztője (1983–1988).
Országgyűlési képviselő (1985–1990), az Országgyűlés Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke (1985–1990). Az Elnöki Tanács elnöke (1988–1989). Az Országos Atomenergia Bizottság (OAB) alelnöke (1970–1978), az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács elnöke (1978–1988). A Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben a magyar kormány képviselője (1969–1971), a kormányzótanács alelnöke (1969–1970), tudományos tanácsának tagja (1972-től). Az MTA Elnöksége tagja (1949–1958), az MTA VIII. Osztálya titkára (1962–1967), az MTA alelnöke (1967–1973, 1985–1990).
Izom-biokémiával, enzimológiával foglalkozott. Új eredményeket ért el a sejtlégzés kémiája, az izomműködés vizsgálata és az enzimek szerkezetének tanulmányozása terén. Először kristályosította ki az almasav-dehidrogenázt és a tejsav-dehidrogenázt. Felfedezte az aktinfehérjét (1941) és a róla elnevezett diaforázt.