Rövid leírás
Tisztviselőként dolgozott, titoista szervezkedés vádjával börtönbe került (1952). A budapesti Csokonai Művelődési Ház művészeti vezetője, utóbb igazgatója (1961–1964). 1964-től szabadfoglalkozású író, újságíró, az Élet és Irodalom rovatvezetője (1977–1987) és főmunkatársa (1979–1987). A kecskeméti Katona József Színház dramaturgja (1978–1980), majd a Kortárs c. folyóirat főszerkesztője (1983–1987).
A történelmi dráma egyik legjelesebb hazai művelője; az 1960-as évek végétől számos történelmi tárgyú színműve jelent meg (A vezérkari főnök, 1969; A nagyszerű halál, 1974; Ítéletidő, 1979). Témáit elsősorban a 19–20. századi magyar és európai történelméből vette. Nagy visszhangot kiváltó esszéiben ugyancsak történelmi és közéleti kérdéseket boncolgatott (az 1848– 1849. évi forradalom szabadságharccal kapcsolatos történelmi tudat, a magyar oktatás jelene és jövője, a zsidókérdés, a román Ion Lancranjan magyarság elleni vádjai stb.).