Rövid leírás
A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kézirattári és Levéltári Osztályának könyvtári gyakornoka (1905–1906). A Magyar Országos Levéltár (MOL) tisztviselője (1906–1907), mint levéltári fogalmazó Bécsben levéltári kiküldött (1907–1908), a bécsi Kamarai Levéltár levéltárosa (1908–1913). A budapesti tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1916–1924), c. ny. rk. (1924–1925), ny. r. tanára (1925–1946); közben a Bölcsészettudományi Kar (BTK) dékánja (1942–1943), az egyetem rektorhelyettese (1945). A Magyar Köztársaság moszkvai követe, ill. nagykövete (1945–1948; 1945. okt. 15-én nevezték ki, megbízólevelét 1946. márc. 21-én adta át Molotov szovjet külügyminiszternek. Épp aznap, amikor a Népbíróság tárgyalni kezdte Hóman Bálint ügyét, ahová Szekfű maga helyett Hóman mellett tanúskodó levelét küldte el!). Országgyűlési képviselő (1953–1955). Az Elnöki Tanács tagja (1954. jan. 21.–1955. jún. 28.).A Szent István Akadémia tagja (r.: 1930). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1938). A Magyar Szemle c. folyóirat (1927–1938) és a Magyar Életrajzok c. könyvsorozat szerkesztője (1941–1943).
A 20. századi magyar történettudomány egyik legjelentősebb személyisége. Korai műveit elsősorban Habsburg-barát szemlélet jellemzi. Első könyve, a magas színvonalú forráskritikán, a történeti tények és adatok alapos ismeretén alapuló A száműzött Rákóczi (1913) elsők között fordult szembe a Thaly Kálmán (1839–1909) által képviselt romantikus-nacionalista történetfelfogással. A mű szokatlanul nagy vihart kavart, ellenfelei politikai szándékokat, a függetlenségi hagyományok érvénytelenítését és a Rákóczi-hagyományok tudatos lerombolását gyanították munkájában. Csupán a Huszadik Század köre (elsősorban Laczkó Géza) állt ki Szekfű mellett, aki azonban elhatárolódott tőlük, a támadásra adott több válaszában szakmai alapon, tudományos alapossággal védte igazát (1914–1915). A forradalmak után, a szellemtörténeti módszert alkalmazva írta meg Három nemzedék (1920) c. művét, amely alapvetően befolyásolta több nemzedék történelemszemléletét. Hóman Bálinttal közösen írt nyolckötetes Magyar Története (1928–1934) a magyar történettudomány kimagasló teljesítménye.
A II. világháború kitörése után széleskörű összefogást kezdeményezett a nácizmus ellen, a Népszava híres karácsonyi számának egyik szerzője. Részt vett a Magyar Történelmi Emlékbizottság munkájában (1942-től), majd a Magyar Nemzetben folytatólagosan közölte figyelmeztetésül a reformkor haladó polgári demokratikus eszményeit felidéző Valahol utat vesztettünk c. tanulmányát (1943–1944). Élete utolsó éveiben írta meg a Forradalom után (1947) és Az öreg Kossuth (1952) c. műveit. A 20. század egyik legnagyobb hatású, legismertebb történésze volt, akinek legtöbb műve közéleti vihart kavart. Szinte valamennyi művét újra kiadták, megállapításait, történetszemléletét ma is vitatják, és újra értelmezik.