Nemzeti Sírhelyek


Szelényi István

Rövid leírás

Szelényi István

Zeneszerzői bemutatkozása (1925. máj. 26-ai növendékhangverseny) heves sajtótámadást váltott ki Kodály Zoltán és tanítványainak zenéje ellen (Diósy Béla: Moderne Musik. Pester Journal, 1925. máj. 28.). A Fodor Zeneiskola tanára (1926-tól). Kadosa Pállal, Kósa Györggyel, Kelen Hugóval és Szabó Ferenccel együtt megalapította a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületét (1926). Németországban koncertező művész és zongorakísérő (1928–1929). Egy emigráns orosz balettegyüttes zenei vezetője Franciaországban és Londonban (1930–1932). Hazatérése (1935) után munkáskórusokat vezetett. A II. világháború alatt koncentrációs táborba hurcolták. A háború után a budapesti Állami Zenei Gimnáziumban zongora- és zeneszerzéstanár (1946–1948), igazgató (1948–1950); elbocsátották (1950. aug. 31.). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán a zeneszerzés és a kamarazene tanára főisk. tanára (1956–1972). A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában a zeneszerzés tanára. Az Új Zenei Szemle felelős szerkesztője (1951–1956).

A magyar zenei avantgárd egyik vezető művésze. 1945 előtti hangversenyein és a Magyar Rádióban kortárs komponisták (pl. Schönberg, Hindemith, Casella) zongoraműveit mutatta be. Műveinek egy részére a Kodály-iskola hatott, 40 kis zongoradarabjában (1935) és a Magyar Művészeti Tanács 1948. évi Bartók-pályázatán díjat nyert Hommage Bartók c. zenekari darabjában inkább Bartók hatása érezhető. A proletkult szellemében írott zeneművei közül ismert a Szimfónia egy gyár életéből (1947), a Tíz nap, mely megrengette a világot (1962) c. oratórium. Liszt-kéziratok után kutatott Weimarban, elsőként adta közre Liszt Hangnem nélküli Bagatell c. zongoradarabját (1958). Legnagyobb szabású műve Spartacus c. oratóriuma (1960). Számos zongoraművet, dalt, tanulmányt írt.