Rövid leírás
Főiskolai évei alatt a Piatnik-gyárban dolgozott, ott sajátította el a korszerű nyomdagrafikai eljárásokat (1927). 1930-ban gyalog ment Párizsba, ahol főként Maillol művei voltak rá nagy hatással, s megismerkedett Kassák Lajos Munka-körével is. Drezdában Otto Dix iskolájában antifasiszta művészekkel dolgozott együtt, emiatt bebörtönözték (1931–1933). A zwickaui internálótáborból megszökött, Olaszországba menekült, s az olasz kormány ösztöndíjával, majd magyar állami ösztöndíjjal a római Magyar Akadémián dolgozott (1933–1936). Az itáliai reneszánsz, az etruszk művészet és az újklasszicizmus hatására készítette első antikizáló szobrát (Három grácia, 1934). Művészeti tevékenysége mellett az Il Messaggero c. lap cinkográfusaként dolgozott (1936–1938). Szkander bég (1937) c. lovas szobra elnyerte az albán kormány pályázatát, de a szobrot nem állították fel. Megbízást kapott a Goldoni-család síremlékének elkészítésére (Utolsó ítélet, 1940).
A II. világháború idején, az olasz ellenállási mozgalom, a Nemzeti Felszabadítási Front tisztjeként partizánakciókban vett részt (1943–1944). 1946-ban formázta meg Kavicsasszony-sorozatának első darabjait. A római Magyar Akadémia művészeti tanácsadója (1947–1949), a vietri kerámiagyár művészeti vezetője (1948–1952). 1949-ben kapott megbízást egyik fő művének, a római Termini-pályaudvar frízének elkészítésére. 1952-től több alkalommal részt vett a Velencei Biennálén, ahol 1962-ben önállóan is bemutatkozhatott. Munkái szerepeltek a Brüsszeli Világkiállításon (1958), alkotásait bemutatták New Yorkban (1966). Jelentős megbízatása volt a Raffaello luxus-óceánjáró plasztikai díszítésének elkészítése (1964–1965). Korai grafikai lapjain a Bauhaus hatása érezhető. Kavicsfiguráira a női test ősformáinak erőteljes hangsúlyozása, némely portréjára az emberi arc groteszk megjelenítése jellemző, plasztikáin a reneszánsz művészet eszköztárát éppúgy felhasználta, mint az absztrakt dekoratív szobrászat stíluselemeit (A gróf úr, 1946; Dr. Birnbaum, 1946; A kőasszony, 1948; Történelmi ellipszis, 1980; Hommage à Karinthy–Olivecrona, 1969).