Rövid leírás
Németországban és Nagy-Britanniában járt hosszabb tanulmányúton (1906–1908), Pittsburgh-ben (USA) műhelymunkás és mérnökgyakornok (1908–1910). A budapesti Ganz Villamossági Rt. próbatermi mérnöke és h. főnöke (1911–1913), a Valdo Ligure-i Società Italiana Westinghouse gyár vezető mérnöke (1913–1914). Az I. világháborúban csapattiszt (1914–1917), a világháború végén az Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft Union bécsi gyárában mozdonyok tervezője és gyártásuk irányítója (1917–1918), a gyár cégvezető főmérnöke és a Vasút Osztály vezetője (1918–1919). Az összeomlás után a MÁV Villamosítási Iroda vezetője (1919–1929), majd a MÁV villamosítási szaktanácsadója (1929-től). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE), ill. a BME Villamosművek Tanszék, ill. a BME I. sz. Elektrotechnikai Tanszéke ny. r. tanára (1929–1952), egy. tanára (1952–1957) és a tanszék vezetője (1949–1957). A Gépész- és Vegyészmérnöki Kar dékánja (1936–1937), a JNMGE rektora (1944–1945).
Villamos hálózatokkal, kapcsolóberendezésekkel foglalkozott. Olaszországban Kandó Kálmán munkatársa, majd a MÁV Villamos Irodában szintén Kandóval vezette az 50 periódusú fázisváltós mozdonyok kifejlesztését. Nevéhez fűződik Magyarország villamosítási tervének elkészítése. Terveiből az 1930-ban üzembe helyezett Bánhidai Erőmű és a Budapest–Bánhida–Hegyeshalom közötti 110 kV-os távvezeték épült meg 1945-ig (az általa javasolt 8 erőműből 7 a II. világháború után elkészült). A budapesti műegyetemen megalapította a Villamosművek Tanszéket, amely köré nemzetközi hírű tudományos iskola szerveződött.