Rövid leírás
Az Egyesült Izzó kutatómérnöke, az Elektroncső Laboratórium helyettes vezetője (1930-1932), a laboratórium (1932–1944 és 1945–1948), ill. a rádiócsőgyártó részleg vezetője (1948–1950). 1944-ben zsidó származása ellenére érdemeire való tekintettel védettséget kapott, de kényszertartózkodási helyéül az Egyesült Izzó 17-es épületét jelölték ki. A Távközlési Kutató Intézet (TKI) tud. főmunkatársa és igazgatóhelyettese (1951–1962), tud. tanácsadója (1962–1971), egyúttal az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézete igazgatóhelyettes (1958–1971) és az Elektronfizikai Osztály vezetője (1962–1971).
A magyar híradás-technikai és vákuumtechnikai kutatások kimagasló személyisége. Nevéhez fűződik – többek között – az ún. redukciós bárium fémgőz eljárás kidolgozása, a kettős vezérlésű végerősítőcsövek, az eltérítéses vezérléssel dolgozó keverőcsövek, a nagy sokszorozási tényezőkkel bíró szekunderemissziós katódok, ill. a nagy élettartamú, nagy terhelhetőségű speciális oxidkatódok kifejlesztése. Az oxidkatódokkal kapcsolatos vizsgálódásai a nemzetközi viszonylatban is a legjobb minőségű oxidkatódhoz vezettek. Világviszonylatban is egyedülálló újszerű impulzuskatód-típust valósított meg.