Rövid leírás
Nagykanizsán törvényszéki gyakornok, majd a budapesti ítélőtábla segédfogalmazója (1875-1877), az Igazságügyi Minisztérium fogalmazója (1877-1882), a komáromi, majd a budapesti törvényszék alügyésze (1882-1886), h. főügyész és a minisztérium miniszteri titkára (1886-1890). A budapesti tudományegyetemen a büntetőjog ny. r. tanára (1890-1895, 1903-1906). Országgyűlési képviselő (Csáktornya, 1892-1905; Pápa, 1905-1906), a Szabadelvű Párt, majd az ifj. gr. Andrássy Gyula által vezetett Disszidensek, ill. az Alkotmánypárt tagja. Br. Bánffy Dezső, Széll Kálmán és gr. Khuen-Héderváry Károly kormányának vallás- és közoktatásügyi minisztere (1895. jan. 15.-1903. nov. 3.).
Nevéhez fűződik az állam és egyház szétválasztásának befejezése (ő fogadtatta el az utolsó két egyházpolitikai törvényt), több mint ezer állami népiskolát építtetett, korszerűsítette a felsőoktatást, és lehetővé tette a nők felvételét a bölcsészeti, a gyógyszerészi és az orvosi egyetemi karokra. Megindította a múzeumok és könyvtárak egységes, országos szintű szervezését, állami tulajdonba vette az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc emlékeit őrző ereklyemúzeumot. (Ezzel és a Münchenből kezdeményezésére visszaszerzett Hunyadi-levéltár anyagával a Magyar Nemzeti Múzeumot (MNM) gyarapította. ő kezdeményezte azt a törvényjavaslatot, amely szerint a Magyarországon nyomtatott vagy kiadott nyomdatermékekből a nyomtató, ill. a kiadó egy-egy példányt köteles ingyen beszolgáltatnia MNM-nak és az MTA-nak (köteles példány). A millennium alkalmával tervezett Szépművészeti Múzeum felállítása mellett művészi programjának fő pontja volt egy magyar képzőművészeti akadémia megalapítása, amelynek szervezését a művészvilág is támogatta.