Rövid leírás
A budapesti Szent Rókus Kórház Sebészeti Osztályának segédorvosa (1934–1936), az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Intézet alorvosa (1936–1939). őrisszentmiklóson körorvos (1939. jan.–jún.), a Munkácsi és a Beregszászi Kórház Sebészeti Osztályának főorvosa (1939–1944), a II. világháború végén hadikórházakban szolgált (1944–1945). Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) orvos-aligazgatója (1945. szept.–nov.), a Vallás- és Kulturális Minisztérium (VKM), ill. a Népjóléti Minisztérium államtitkára (1945. nov. 23.–1947. ősz), a VKM Felsőoktatási és Tudományos Főosztályának vezetője (minisztériumi osztályfőnöki rangban, 1947. ősz–1948). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE magántanára (1947–1952) és az I. sz. Sebészeti Klinika egy. docense (1948–1963), a BOTE, ill. a SOTE Radiológiai Klinika klinikaigazgató egy. tanára (1963. jún. 6.–1978. jún. 30.), egyúttal az MTA Orvos-radiológiai Kutatócsoportjának vezetője (1962–1978). A forradalom idején a BOTE forradalmi bizottsága tagja, a Magyar Vöröskereszt kormánybiztosa, ill. az újjáalakult Nemzeti Parasztpárt vezetőségi tagja (1956. okt.–nov.). A Magyarországi Református Egyház zsinatának világi elnöke és a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka (1971–1984).
Röntgenanatómiai, sugárbiológiai kutatásokkal foglalkozott, a korszerű radiológiai diagnosztikai módszerek magyarországi bevezetője. Nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az angiográfiás kontrasztanyagok biológiai reakcióinak feltárása terén. A II. világháború után jelentős szerepet játszott a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Kara épületeinek újjáépítésében.