Nemzeti Sírhely

Sírfelirata szerint Mikes János 1804. november 9-én született, székely arisztokrata családból származott. Jelentős szerepet játszott Erdély politikai és a kulturális életében a reformkorban, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatt. Az összes erdélyi országgyűlésen jelen volt 1824-től 1848-ig. A gróf Wesselényi Miklós vezette liberális táborhoz csatlakozott, és az erdélyi reformmozgalom egyik vezető személyiségévé vált. A kulturális és a társasági életben mint kiváló szervező tűnt ki: része volt a Kolozsvári Kaszinó, illetve az ebből alakult Erdélyi Múzeum, a „kolozsvári muzsikai Conservatorium" és az önálló erdélyi magyar nemzeti színjátszás alapjainak létrehozásában. Elnöke volt a Kolozsvári Iparegyletnek, részese több gyár alapításának.

1848-ban a gróf az erdélyi főkormányszék biztosa volt, még fontosabb megbízatása volt a kolozsvári nemzetőrség megszervezése, amelynek élére választották ezredesi rangban. A nemzetőrség főparancsnokaként május végére sikerült elérnie 10 gyalog-, 1 vadász- és 1 lovasszázadból álló városi nemzetőrség felállítását. Hasonlóan kiemelkedő szerepe volt a 11. (kolozsvári) honvédzászlóalj megalakításában: a honvédtoborzás irányításával megbízott háromtagú bizottság tagjaként elsősorban a pénz- és élelmiszerellátásért felelt.

Mikes János közben az erdélyi országgyűlésen komoly tevékenységet fejtett ki Magyarország és Erdély uniója érdekében. Júniusban az első népképviseleti országgyűlési választáson Kolozs vármegye egyik követének választották. Júliusban elfoglalta helyét a pesti országgyűlésen a 73 erdélyi képviselő között. A képviselőházban többnyire a kormány álláspontját támogatta. Ekkor kötött szoros barátságot Deák Ferenccel, az akkori igazságügyminiszterrel. 

Szeptember végén Mikes János az Erdélyből érkező kedvezőtlen hírek hatására hazatért, és tagja lett a kolozsvári védelmi bizottmánynak. A császári csapatoktól elszenvedett vereség után november 15-én a város feladása mellett szavazott, majd a magyar csapatokat követve nemzetőreivel Csucsára vonult. A város kiürítése miatt őt is feljelentették, de az OHB vizsgálata 1849. február elején felmentette a vádak alól, mivel katonailag elkerülhetetlen volt a visszavonulás. Mikes ezt követően újra bekapcsolódott az országgyűlés munkájába, a főváros feladása után követte a kormányt és az országgyűlést Szegedre, majd Aradra. 

A szabadságharc leverése után császári hadbíróság elé került Mikes János, de mint „kevésbé terhelt egyén" uralkodói kegyelemben részesült. Továbbra is támogatta a közművelődést és az Erdélyi Múzeum-Egylet igazgatósági tagja volt. Az 1850-es évek elején Pestre költözött, ahol Deák egyik legközelebbi munkatársa és barátja lett. Deák az ő javaslatára vett ki szobát az Angol királynő szállodában, ő volt az egyetlen, aki előtt Deák ajtaja mindig nyitva állt.

Mikes Jánost 1880. október 3-án temették el az épülő Deák-mauzóleum előtt, ő volt az első köztiszteletben álló személy, aki a 29-es parcellában kapott díszsírhelyet.