Rövid leírás
Követi írnokként vett részt az 1825–1827. évi országgyűlésen, majd a pesti kir. tábla jegyzője (1828). Jogi tanulmányai befejezése és ügyvédi oklevele megszerzése után birtokát bérbe adta, végleg Pestre költözött és csak irodalommal foglalkozott (1829).
A Kritikai Lapok, az első magyar kritikai folyóirat szerkesztője (1830–1836), az Aurora (1830–1837) és a Jelenkor társlapja, a Társalkodó (1832–1837), az Athenaeum c. irodalmi hetilap és kritikai melléklapja, a Figyelmező szerkesztője (Toldy Ferenccel és Vörösmarty Mihállyal, 1837–1843). Az Ellenőr c. politikai almanach (1847–1848), a forradalom és szabadságharc idején a Kossuth Hírlapja (1848) és az egyetlen számot megélt Futár c. lap szerkesztője 1823-tól jelentek meg versei az Aurorában és az Aspasiában, költeményeivel az ún. almanachlíra megteremtője. Verseire Kölcsey Ferenc művei hatottak leginkább, de elméletileg is rendszeresen képezte magát: kortárs német irodalomelméleti műveket fordított, ill. tapasztalatai alapján maga is elkezdett elméleti kérdésekkel foglalkozni (első dolgozata, Az epigramma theoriája, Tudományos Gyűjtemény, 1828 az első magyar irodalomelméleti mű). Kisfaludy Károly halála után (1830) már a magyar irodalmi élet vezéregyéniségének, befolyásos személyiségének számított. A drámairodalom színvonalának emelésére elindított – a végül is csak egy kötetet megélt – Külföldi Játékszín c. könyvsorozatot (183?), később, a Figyelmezőben megjelent színikritikái jelentős szerepet játszottak a magyar drámaírás és színészet korai éveinek fejlődésére.
Irodalmi vitáiban (Conversations-Lexikon-per, 1830; Aurora-per, 1831) nagy hasznát vette jogi képzettségének: érveiben a polgárosodás eszméit, az irodalmi lelkiismeretesség és az írói függetlenség elvét védelmezte, ill. elsőként állt ki az írói tulajdonjog (= szerzői jog) mellett. Több kéziratban maradt regényt írt és néhány történeti tanulmányt is jegyzett (Gróf Koháry István, 1832; Coriolán stb.) Irodalmi tevékenysége az 1840-es években háttérbe szorult, elsősorban közéleti eseményekkel, napi politikai aktualitásokkal foglalkozott, lényegében ő volt az első magyar nyelvű publicista.
A forradalom idején Kossuth híve, lapjainak szerkesztője, a függetlenségi elképzelések népszerűsítője. A bukás után, Vörösmartyval együtt Szatmár és Heves vármegyében bujkált. Haynau bukása után visszatért Pestre, ismét verseket írt, ekkor született utolsó műveiben és egyéb írásaiban hitet tett a forradalom eszméi mellett.
(A kép forrása: Wikipédia)