Rövid leírás
Szamosújvárott közjegyzői irodában és a helyi adóhivatalban tisztviselő (1895–1896), egyetemi évei alatt a Magyar Polgár, a Kolozsvári Lapok és Az Ujság segédszerkesztője (1896–1901). Tanulmányai befejezése után a Szamosujvári Közlöny alapító szerkesztője (1901–1903), majd a szamosújvári Világosító Szent Gergely örmény katolikus fiúárvaház nevelője (1903–1904). Felköltözött Budapestre (1904). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) díjnoka (1904–1914) és a Magyar Nemzet szerkesztője (1910–1912), a Magyarország belső munkatársa (1914–1915).
Újságíróként elsősorban a magyar irodalom és történelem jelentős személyiségeiről írt, ill. széleskörű publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Összegyűjtötte és kiadta a magyarországi örmények anekdotáit, feldolgozta a Pesti Hírlap történetének első évtizedeit, lefordította Jules Verne (1828–1905) néhány népszerű regényét. Írásai túlnyomó többsége a tudományos dolgozat, a történelmi életrajz és a népszerű ismeretterjesztés határát járták be. A főváros krónikásaként tartották számon, gyakran azonban csak Pest funerátorának hívták. Bányai Elemér tíz éven át írta nekrológjait, sajátos hangú, munkásság-összegző életiratait Budapest székesfőváros híres, kevésbé híres és hírhedt személyiségeiről. De még ennél is többet tett Zuboly! Nemcsak életutakat ismertetett, de megírta a lebontásra ítéltetett fővárosi épületek „életiratait“ is, összegyűjtötte és részben közzétette mindazokat az irodalom- és művelődéstörténeti érdekességeket, amelyek Pest ún. belső kerületeinek ismertebb házaihoz fűződtek. Több emléktáblát maga is kezdeményezett, s jóllehet a fogalmat ilyen formán még nem ismerte, mégis elsőként határozta meg az irodalmi emlékhelyek jelentőségét, tkp. ő volt a magyar emlékezetkultúra első kutatója!
(A portrékép forrása: Örménykatolikus.hu ; http://www.ormenykatolikus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6&Itemid=5)