Nemzeti Sírhelyek

„[…] fölugrott, fogta a vastag diszkoszt, mely nehezebb s hasasabb volt, mint aminőkkel eddig a phaiák férfiak ott versenyt hajitottak. Jól megpörgetvén izmos keze elhajitotta; zúgva röpült az a kő; lehajoltak a földre az összes phaiákok, h osszú-evezős, nagyhírü hajósnép, míg suhogott. S az a többi jelen túlszállt, a kezéből könnyeden elszabadulva.[…]” Egy 21. századi Homérosz mai évfordulósunk teljesítményét látva akár át is költhetné az Odüsszeiát. Odüsszeusz helyett Bauer Rudolf fogná meg az 1900-as évekre súlyából valamelyest veszítő diszkoszt. A phaiai férfiakat elsősorban amerikaiak „játszanák”, jelesül a kor oly nagy röptető bajnokai, mint Robert Garrett, Richard Sheldon vagy Martin Sheridan. Bauer nem csak megpörgetné a diszkoszt, de el is fordítaná a csípőjét, ezzel adva nagyobb lendületet a 2 kilós tárgynak. Mindenki csak tátott szájjal nézné, mert ilyen mozdulatsort előtte még nem láthattak. Egyedül talán csak egy cseh versenyező panaszkodna, hogy márpedig övé a „fordulásos szabadalom”. Ahelyett, hogy rá figyelnének, mindenkit csak az izgatna, hogy lehajoljon a földre, behúzza a fejét, mert a dobások védőháló és messzi lelátók híján feléjük közelítenének. És mindez persze nemcsak a csodás mitológiák világába tartozik. Bauer 1900. július 15-én 36,04 méteres dobásával az élen végzett a párizsi olimpián. Ezzel ő lett a magyar atlétika első olimpiai bajnoka és Hajós Alfréd után a második olimpiai aranyérmes. Sírja a nemzeti sírkert része.

a kép forrása: mtk.nyme.hu 

A második bajnok 

Hogy ki hozta Magyarországra az első diszkoszt, az legalább annyira vitatott, mint az első magyar futball-labda históriája! Egyes sporttudorok szerint Iszer Károly az első újkori olimpián, Athénban látja meg ezt a furcsa alakú sporteszközt, rögvest ki is próbálja, majd annyira megtetszett neki ez a különös alkotmány, hogy azonnal el is csomagolja a házigazdáktól kapott ajándékot. Más vélekedések szerint ekkor már Vermes Lajos, a kor népszerű „gáncsnélküli” sportlovagja javában dobálgat palicsi birtokán. A vitát persze lehetetlen eldönteni, azonban az tény, hogy Bauer Rudolf először 1896-ban indul diszkoszvetőversenyen, s kezdő létére „respektábilis” eredménnyel, 26,30 méteres dobással győz! S maradjunk még az 1896-os évnél. Az athéni olimpia esélyesei a görögök – Müron Diszkoboloszának késői követői – az antik szobrok stílusában dobnak. Az amerikai Robert Garrett életében először Athénben lát diszkoszt, s mivel kevésbé volt járatos a hellén történetben egy oldallendítéssel túldobja a szép stílusban próbálkozó helyi amatőröket.

Hogy hány sportágban próbálkozik az elmúlt századfordulón Bauer Rudolf, azt bizony felsorolni is külön bravúr lenne. Általában diszkoszvetésben nyer versenyeket, köztük az első, nem hivatalos magyar bajnokságot (1897: 30,50 méter) és felállítja az első, nem hivatalos országos csúcsot is (1900: 33,21 méter). Gyakran felbukkan a kor labdarúgó-eseményein is, mint a Budapesti Torna Club – az első magyar futballcsapat – tagja. Néha evezősregattákon lapátol, de birkózókarrierjéről sem mondana le szívesen. Sűrűn játszik viszont egy, még a diszkosznál is különösebb sportszerrel, a füleslabdával. A 2 kilogramm súlyú, 25–30 centiméter átmérőjű, tömött bőrlabdával (amely nevét a bőrszalaggal ellátott fogó füléről kapta) űzött füleslabdázás a futball mellett a kor népszerű, de mára már teljesen elfeledett sporteszköze. Hősünk rájön, ha a füleslabdát forgó mozgással „suhintja“ az jóval messzebbre jut. Miért ne próbálná meg ezt a mozdulatot akár a diszkoszvetésnél is? A füleslabda nem hagyott mély nyomot a sporttörténetben, viszont jelentősen segíti a modern diszkoszmozgás kialakulását! Bauer az 1900. év elején már „fordulva dobással“ győz az olimpiai válogatóversenyen (33,21 méterrel).

Hogy milyenek a II. újkori nyári olimpiai játékok atlétikai versenyei? Zavarosak! Párizs ugyanis nemcsak olimpiai játékokat, hanem világkiállítást is rendez. A féltékeny rendezők tartanak az olimpiai konkurenciától, pontosabban attól, hogy az érdeklődés megoszlik a két világesemény között. Nem oszlik meg… Az olimpiai versenyekre alig néhány ezren kíváncsiak. A helyzetet bonyolítja, hogy a világkiállítás keretében is rendeznek „olimpiai“ küzdelmeket. A látogatók – sőt, néha a sportolók – többségének fogalma sincs arról, hogy az aktuális esemény olimpiai program, vagy csak a világkiállítás kísérőműsora, ráadásul nemcsak a helyezettek, de a győztesek sem vehetnek át érmeket. A történet viszont közismert. A 21 éves Bauer Rudolf magyaróvári akadémiai hallgató, a Bois de Boulogne-ban tartott versenyek előtt, egyik edzésén 38,10 métert dob, ami még az olimpián itt először és utoljára használt könnyebb súlyú diszkosszal is fantasztikus eredmény. A selejtezőben csak 36,04 méterig jut, ám a győzelemhez nem kell több. A magyar olimpiai bajnok tiszteletére előbb az amerikai himnuszt, majd a Gotterhaltét játszanák el a zavarodott rendezők (más történet szerint a magyar himnusz helyett csárdás rögtönöznek a kevéssé tájékozott házigazdák). Aranyérmet persze ő sem kap, egy ezüst cukortartó győzelme jutalma.

Hogy ki volt Bauer Rudolf? A magyar sport második és a magyar atlétika első olimpiai bajnoka. A mai napig is használt, modern diszkoszvető mozgás megalkotója az egyetlen olimpiai bajnokunk, akinek tiszteletére nem játszották el a magyar himnuszt és nem vehetett át bajnoki medált sem. Kékvirág emlékének.