Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után, Komáromban Asztalos Istvánnál joggyakornok (1847–1848), a forradalom kitörése után a megye őt küldte – másodmagával – a Magyarország és Erdély unióját előkészítő kolozsvári országgyűlésre. Küldetésének végeztével csatlakozott a komáromi önkéntes nemzetőrökhöz (1848. szept.), s mint hadnagy részt vett a Jellasics elleni harcokban (pl. 1848. okt. 30-án a schwechati csatában). A 42. honvéd zászlóaljban őrmester (1848. nov.–1849), a debreceni hadbírótanfolyam elvégzése után (1849. ápr.), a komáromi vár kapitulációjáig a 98. zászlóaljnál, mint hadbíró főhadnagy szolgált (1849. jún.–okt.). A szabadságharc bukása után vándorszínész (1850), majd szüleinél tartózkodott. Pestre költözése után csak irodalommal foglalkozott (1851-től).
Az 1850-es évek irodalmi életnek egyik népszerű alakja volt. Főként humoros novellákat és regényeket írt. Művei nagy része vicc és anekdota, amelyeket szójátékok, néha meghökkentő és badar hasonlatok jellemeznek. Egyes elbeszéléseiben háttérbe szorul a folyamatosan élcelődő stílus, nagyobb szerep jut a jellemzésnek, a környezetleírásnak, emberi tanulságnak. Történeteinek visszatérő szereplői bohém kártyások, kikapós menyecskék, hangoskodó táblabírák, „sírva-vigadó” ifjú nemesek. Írásaiban Jókai Mórt vallja mesterének, sokszor még humoros stílusfordulatait is tőle kölcsönözte.
(A kép forrása: Wikipédia)