Rövid leírás
A terézvárosi főreáltanoda, ill. a budapesti VI. kerületi főreáliskola r. tanára (1875–1882). A budapesti tudományegyetemen a magyar irodalom történetének magántanára (1875–1882), ny. rk. (1883–1886), ny. r. tanára (1886–1922); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1890–1895) és az egyetem rektora (1915–1916). Országgyűlési képviselő, a Főrendiház örökös tagja (1903–1918).
A konzervatív szellemű irodalomtudomány vezető alakja és egyik legjelentősebb képviselője. Pályája első felében régi magyar szépprózával és irodalomtörténettel foglalkozott. Műveiben a pozitív adatközlést az emelkedett előadásmóddal párosította. Élete második felében irodalomfelfogását nemzeti retorika hatotta át, építve kora nemzetkarakterrel kapcsolatos, ideologikus nézeteire. Irodalomelméletét az erős nemzeti érzés hatotta át, nézeteire nagy hatást gyakorolt H. Taine. Az irodalmat a nemzeti lélek leghatározottabb megnyilvánulásának tartotta, Trianont is a századforduló „nemzetietlen” irodalmával magyarázta. A Kisfaludy Társaság közgyűlésén tartott híres-hírhedt beszédében (1908. febr. 9.) védelmébe vette a nemzeti szempontú irodalmat, és hitet tett a történeti folytonosság megőrzésének igénye mellett. (Programját lényegében az induló Nyugat c. folyóirat eszmei és formai újításai ellenében fogalmazta meg).
(A kép forrása: Wikipédia)