Rövid leírás
Leszerelése után a laibachi tornaegylet tornatanára (1864–1865), majd Pesten telepedett le. A Pesti Torna Egylet, ill. a Nemzeti Torna Egylet (NTE) vívómestere és tornatanára (1865–1870), az NTE művezetője (1870–1891). A Honvéd Tiszti Akadémia (= Ludovika Akadémia) tornatanára (1872–1875), a szerb–bolgár háborúban a sebesültvivők szakoktatásának vezetője (1882–1885). A szegedi (1879), a kőrösladányi és a gyulai árvíz idején (1881) mentési szolgálatot teljesített.
A Magyar Tornatanítók Egyletének alelnöke (1883–1888) és a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségi (MOTESZ) titkára (1884–1886). Az Országos Közoktatási Tanács (OKT) tagja (1883–1890).
Jelentős szerepet játszott a magyarországi tűzoltóság és árvízi mentés megszervezésében. Összeállította a tornázás versenyszabályait, a magyar torna műnyelv szakszótárát (ez utóbbi műve azonban kéziratban maradt). A világon is az elsők között, minta értékű kérdőíveket küldött szét az országban működő tornaegyletekhez, hogy megtudja alakulásuk idejét, a működő tagok számát, a tornahelyiségek méretét és felszereltségét! Az ő javaslatára és az ő tervei alapján rendezték meg az első országos tornaünnepélyt (1885-ben) és az első tornaversenyt (1890-ben).
(A kép forrása: Wikipédia)