Rövid leírás
A Magyarország munkatársa, a lap párizsi tudósítója (1902–1906), Párizsban, a Café de la Paix-ben ismerkedett meg Ady Endrével és későbbi feleségével, Márkus Ottíliával (aki akkor Anatole France titkárnője volt). A Népszava (1906–1910) és a Magyar Nemzet kritikusa (1909–1910), egyúttal a Modern Művészet (1906–1907), a Vasárnapi Ujság munkatársa (1906–1908), a Renaissance (1910–1911) és a Világ főmunkatársa, ill. ez utóbbi lap tudósítója is a balkáni háborúkról és az I. világháborúról (1910–1918). Az összeomlás után a Károlyi-kormány svájci sajtóattaséja (1918–1919).
Bécsbe emigrált (1919), a Bécsi Magyar Ujság szerkesztője (1919–1920), Bukarestben, ismét Bécsben, Berlinben élt (1920–1923), Párizsban telepedett le, ahol írásaiból és műfordításaiból élt (1923-tól), a Párisi Hírlap szerkesztője, a Le Monde Magyar Könyvei c. könyvsorozat szerkesztője (1932– 1940). Franciaország német megszállása idején a nemzeti ellenállás résztvevője, a Magyar Függetlenségi Mozgalom egyik vezetője (1940–1944). A II. világháború után Magyarország hollandiai követe (1948–1950), az Irodalmi Alap igazgatója (1951–1957), az Élet és Irodalom főszerkesztője (1957–1959). Az Irodalmi Tanács és a Magyar PEN Club intézőbizottságának elnöke (1957–1959).
(A kép forrása: europeana.eu)