Rövid leírás
Az összeomlás után az újonnan szervezett magyar Külügyminisztérium szolgálatába lépett (1919), a magyar delegáció titkáraként részt vett a párizsi béketárgyalásokon. A vatikáni (1921–1923) és a bukaresti követség titkára (1924–1926), Bárdossy László alatt a Külügyminisztérium Sajtóosztályának helyettes vezetője (1927–1930), vezetője (1930–1933), követségi tanácsosi rangban a madridi és lisszaboni nagykövetség vezetője (1933–1935). Kánya Kálmán külügyminiszter kabinetfőnökeként rk. követ (1935–1938), majd meghatalmazott miniszteri rangban részt vett a müncheni négyhatalmi értekezleten (1938. szept. 29–30.) és az első bécsi döntés kihirdetésekor (1938. nov. 2.). Az Imrédy- és a Teleki-kormány külügyminisztere (1938. dec. 10.–1941. jan. 27.); egyúttal kormánypárti országgyűlési képviselő (Ózd, 1939; Sopron, 1939–1941).
Hivatali ideje alatt Magyarország visszaszerezte Kárpátalját (1939. márc.), a második bécsi döntéssel visszakapta Észak-Erdélyt (1940. aug. 30.), azonban az ennek fejében tett lépésekkel a Nemzetek Szövetségéből való kilépéssel (1939. ápr. 11.), az antikomintern paktumhoz (1939. febr. 24.) és a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozással (1940. nov. 20.) egyre jobban elkötelezte magát a II. világháborút kirobbantó nemzetiszocialista Németország mellett. Ő írta alá a Jugoszláviával kötött örök barátsági szerződést (1940. dec. 12.).
(A kép forrása: Wikipédia)