Rövid leírás
Huszártisztként részt vett a Napóleon elleni háborúkban (1809–1815), miután súlyosan megsebesült, kilépett a hadseregből és családja birtokán gazdálkodott. Részt vett Zala vármegye politikai életében. Deák Ferenc reformpolitikáját támogatta, rövidesen a szabadelvű ellenzék egyik vezére lett. Kormányellenes beszédei miatt hűtlenségi per folyt ellene (1838). Az 1840-es évek elejétől Kossuth Lajos lelkes híveként radikális cikkeket írt a Pesti Hírlapba, és jelentős részt vállalt a Védegylet szervezésében. Az Ellenzéki Kör tagjaként részese lett a március 15-i forradalmi eseményeknek.
A forradalom és szabadságharc idején Zala, Somogy, Baranya, Tolna megyék és a Jelasics ellen küzdő dunántúli sereg főkormánybiztosa (1848. jún. 2.–1848. dec. 31.). Megszervezte a nemzetőrség és népfelkelés fegyverbe állítását, kiképzését, utánpótlását. A főváros (1848. dec. 31.–1849. jan. 17.), majd Erdély kormánybiztosa (1849. jan. 17.–1849. máj. 2.), a Szemere-kormány közlekedési minisztere (1849. máj. 2.–1849. aug. 11.). Mindvégig megmaradt Kossuth Lajos hívének, de több ízben közvetített Kossuth és Görgei Artur között. A világosi fegyverletétel után Sarkadon jelentkezett az oroszoknál, akik átadták az osztrákoknak. A haditörvényszéki tárgyalás során szilárdan kitartott meggyőződése mellett. Haynau Pesten felakasztatta.
(A kép forrása: Wikipédia)