Rövid leírás
Tanulmányai idején a soproni Önképzőkör, a Magyar Társaság tagja, könyvtárnoka (1801–1803), titoknoka (1803–1805), miután megismerkedett kora legnevesebb íróival, Kazinczy Ferenc ajánlására Oláhandrásfalván (Erdély, Küküllő vármegye) gr. Gyulay Lajos nevelője (1806–1813), s az erdélyi szellemi élet egyik szervezője. Tanítványával együtt Kolozsvárott telepedett le (1813), az Erdélyi Muzeum alapító szerkesztője (1814–1818), mint Hunyad vármegye táblabírója Marosvásárhelyen (1818–1819), Marosnémetiben élt (1819–1820), majd Pesten telepedett le (1820. nov.). Irodalmi munkássága mellett Budán ún. tartományi másodalbiztos (1824–1835), első albiztos (1835–1841), kerületi főhadbiztos (1841–1848); kir. tanácsos (1844-től). A Nemzeti Kaszinó és a Lóversenytársaság jegyzője (1825–1828), a Budai Színtársulat igazgatója (1833–1834).
Még Marosvásárhelyen kidolgozta egy Erdélyi Magyar Tudós Társaság tervezetét (1819), munkásságára felfigyelt gr. Széchenyi István, megismerkedésük után a Magyar Tudós Társaság (MTA) alapszabályait kidolgozó országos küldöttség tagja (1828–1830), az MTA Filozófiai Osztályának első r. tagja (1830), az MTA első titoknoka (= főtitkára, 1831. febr. 20.–1835. szept. 12.). A Magyar Tudós Társaság Évkönyvei szerkesztője (1833–1835).
Felfedezte a később róla elnevezett, 1508-ban keletkezett Döbrentei-kódexet; egy 262 levél terjedelmű, premontrei eredetű, magyar nyelvű liturgikus kéziratot. (Jelenleg a gyulafehérvári püspöki könyvtárban őrzik). Nyelvészeti munkásságához tartozott még a magyar színjátszás szorgalmazása, ill. a budai hegyvidék német neveinek magyarrá tétele (az ő nyelvi leleménye – többek között – a Csillebérc és a Pasarét elnevezés).
(A kép forrása: Wikipédia)