Rövid leírás
A Baloldal (1874–1875), a Fővárosi Lapok belső munkatársa (1875–1876), a nagyváradi reáliskola r. tanára (1877–1889), Nagyváradról felesége és két kisgyermeke halála miatt távozott (1889). Budapesten telepedett le, a Képviselőházi Napló szerkesztője (1892–1908), majd Ferenczi Zoltánnal és Szana Tamással a Petőfi-Könyvtár és a Petőfi-album szerkesztője (1908–1910). A Kisfaludy Társaság tagja (1882-től), a Petőfi Társaság alapító tagja (1876), örökös alelnöke (1906-tól).
A 19. század végének egyik jelentős költője, az akkor népszerű ún. epigonköltészet meghatározó személyisége. Első, romantikus versei a Nefelejcsben jelentek meg (1868), nagy sikert aratott a Kuruc nóták c. kötete (1897). Heine költészetére emlékeztető szerelmi líráját az érzelemkeltő, magyarázó funkciójú természeti képek alkalmazása jellemzi, elégiái családja elvesztésének tragédiáját idézik. Verseiben megfigyelhető a szentimentalizmustól a szimbolista kifejezésmód felé való eltolódás. Prózái különös, lírai műfajú hangulatrajzok. Különösen értékesek Baudelaire, Béranger, Heine, Victor Hugo, Musset és Schiller fordításai, ill. átköltései.
(A portrékép forrása: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/df/Endr%C5%91di_S%C3%A1ndor_1897-23.JPG)