Rövid leírás
Kolozsvárott zenetanár (1827–1834) és zongoraművészként több hangversenyt is adott. Pestre költözött (1834), a Várszínházban működő Német Játékszín karmestere (1835–1836), a pesti Német Színház másodkarmestere (1836–1837), egyúttal rendszeresen fellépett zongoraművészként is (nevéhez fűződik Chopin e-moll zongoraversenyének és Beethoven Kreutzer-szonátájának pesti premierje, 1835-ben). A pesti Magyar Színház (= Nemzeti Színház) tagja, első karmestere, zeneigazgatója (1838–1868), az Országos Magyar Daláregyesület vezető karnagya (1868–1875). A Zenakadémia alapító tagja, igazgatója és zongoratanára (1875–1884), a Magyar Kir. Operaház t. főzeneigazgatója (1884-től). A Pesti Sakk-kör elnöke (1865-től).
A magyar nemzeti opera megteremtője. Az opera iránti érdeklődését Ruzitska József Béla futása – a magyar történeti opera jelentős előzményének tekinthető – c. dalműve megismerése keltette fel. Nyugati, elsősorban olasz és francia operai mintákra támaszkodva, a 19. századi magyar verbunkos zenének mély átélésével, kifejezési lehetőségeinek megfinomításával és kiszélesítésével sikerült egységes nemzeti operanyelvet kialakítania. Első operája, a Bátori Mária tekinthető az első magyar nemzeti operának (1840. aug. 8-án mutatták be a Magyar Színházban). Ezt követte a Hunyadi László (1844), amely a reformkor legjelentősebb zenei teljesítménye volt, egyes dallamai a forradalom idején, csak a Rákóczi-indulóval összevethető mozgósító erejűek voltak. A Bartay András által meghirdetett himnuszpályázatot is Erkel műve nyerte el (1844), ma is e zenei változatban hangzik el Magyarország nemzeti imája.
A forradalom bukása után, jelentős érdemeket szerzett a főváros zenei életének felvirágoztatása érdekében. Megalapította a Filharmóniai Társaságot (1853), s sorra komponálta zeneműveit, magyar népszínművek zenei betéteit, valamint ekkor írta legjelentősebb operáját, a Bánk bánt is (csak 1861-ben mutathatták be!). Valamennyi operája szövegkönyvét Egressy Béni írta, akinek halála után már nem talált megfelelő librettistát. Későbbi művei (Sarolta, 1862; Dózsa György, 1867; Brankovics György, 1874; Névtelen hősök, 1880; István király, 1885) már nem közelítették meg első három operája sikereit, művészete, a nemzeti romantika, a kiegyezést követő években visszaszorulóban volt. Operák mellett még számos kórusművet, kamarazenei művet és zongoradarabot írt. Nevéhez fűződik továbbá a Szózat (Vörösmarty Mihály, 1843) megzenésítése is, ill. a szintén Vörösmarty versére írt Keserű bordal c. műve (1845) bekerült a Bánk bán partitúrájába. Kiváló sakkozó és -feladványszerző is volt, játszmái rendszeresen megjelentek magyar és német szaklapokban.
(A portrékép forrása: Magyar Elektronikus Könyvtár ; http://mek.oszk.hu/01900/01905/html/index925.html)