Rövid leírás
A Dunántúli Színjátszó Társaság (1828–1833), majd 1833–34-ben és 1836–37-ben a budai Várszínházban tagja (1833–1834 és 1836–1837). A Pesti Magyar Színház, ill. a Nemzeti Színház alapító tagja (1837-től), rendezője, főrendezője (1838–1849), a színház vezetője (1849–1852). A Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának tagja (1849–1852).
1839-ből tőle maradt fenn a jelenleg ismert legrégebbi rendezőpéldány (Bayard–Théaulon: Az agg színész és leánya). Pályája kezdetén szerelmes és hősi szerepeket játszott, később ilyeneket már csak vidéki vendégszerepléseken vállalt. A Nemzeti Színházban az intrikus szerepkörét töltötte be. Megújította a vándorszínészet egysíkú, könnyen kiismerhető cselszövőit, helyettük virtuóz beszéd- és mozgáskultúrájú, lélektani eszközökkel ható, romantikus szenvedélyembereket formált.
(A kép forrása: Wikipédia)