Rövid leírás
Tanulmányai befejezése után, az I. világháború idején, Nagybányán tevékenykedett. A Tanácsköztársaság alatt a Művészeti Direktórium tagja, a Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1919). A bukás után visszament Nagybányára, majd Pozsonyba szökött (1920). Bécsben (1921–1931), közben egy ideig Berlinben (1923–1924), majd Moszkvában élt (1932–1935), ott ismerkedett meg (1934) második feleségével, Erzsivel, legendás múzsájával, sok szobrának modelljével. Visszatért Bécsbe (1935), felesége csak egy év múlva tudta követni. 1938-ban végleg itthon telepedtek le. A II. világháború alatt műterme sok művével együtt elpusztult. Svájcban és Olaszországban tett hosszabb tanulmányutat (1947–1948). A Magyar Képzőművészeti Főiskola r. tanára (1946–1949); kényszernyugdíjazták (1949), s a művészeti közéletből is kiszorították. Könyvillusztrációkból élt.
Korai művei a klasszikus tradíciók megnyilvánulásai, majd a magyar aktivizmus alkotásaival rokoníthatók. Az 1920-as években művei kubisztikussá, ill. expresszív jellegűekké váltak. Később stílusváltás következett: szobrait ekkortól nagy, összefoglaló síkok és szerkesztettség jellemezte. Az 1930-as évek második felétől többnyire bronzban, s a görög plasztika hagyományainak modern felfogásában dolgozott; alkotásain harmónia, dinamikus egyensúly, érzékenyen megmintázott felszín figyelhető meg.
(A kép forrása: Wikipédia)