Rövid leírás
A selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola Bányaműveléstan Tanszéke tanársegéde (1914–1918), adjunktusa (1918–1919); közben az I. világháborúban az orosz fronton harcolt (1914–1917). Az összeomlás után, a Sopronba menekült Bányászati és Erdészeti Főiskola Bányaműveléstan Tanszéke adjunktusa (1919–1923), a szén- és ércelőkészítés-tan r. tanára (1923–1934). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán az érc- és szén-előkészítéstan ny. r. tanára (1934–1941); közben a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékánja (1934–1935).
Az érc- és szénelőkészítés elméletének nemzetközi viszonylatban is egyik megalapozója. Kidolgozta a recski ércelőkészítő tervét, megalkotta a magyarországi barnaszenek feljavítását szolgáló, róla elnevezett Finkey-féle légszért (1931), szabadalmaztatta a szénbrikettek magyarországi kötőanyagok felhasználásával történő előállítási eljárását (1935). Nevéhez fűződik továbbá a nedves flotációs (úsztató) eljárás megvalósítása.
(A kép forrása: Wikipédia)