Rövid leírás
Szirmay Ádám szeptemvir irodájának levéltárnoka (1827–1829), a Komáromy családnál nevelő (1829–1841), a váltótörvényszék tanácsjegyzője és h. előadója (1841–1848). István főherceg nádor titkára és a nádori törvényszék előadója (1848. jan. 1.–ápr. 30.), a forradalom és szabadságharc alatt a Pénzügyminisztérium tanácsos (1848. máj. 1.–dec.), visszavonult a közélettől.
Pesten, az Ideiglenes Törvényszék bírája (1850–1854), főtörvényszéki tanácsos és a büntetőosztály elnöke (1854–1856), a pesti kereskedelmi törvényszék elnöke és az országos törvényszék alelnöke (1856–1861). A Hétszemélyes Tábla bírája (1863–1867), a Kúria legfőbb ítélőszéki bírája (1869–1878).
Jogi műveken kívül verseket, elbeszéléseket írt, részt vett a Magyar Tudós Társaság nyelvművelő tevékenységében. Maradandó értékű szótárírói tevékenysége, a Czuczor Gergellyel közösen írt A magyar nyelv szótára (I–VI. köt., Pest, 1862–1871) a magyar nyelvtudomány klasszikus alkotása. Alapvető jelentőségű nyelvészeti tevékenysége: nevéhez fűződik a magyar szórend törvényének (Fogarasi-törvény) felismerése. A magyar és a mongol nyelv rokonságát hirdette. Folklorisztikai kutatásokkal, nyelvfilozófiával és zeneszerzéssel is foglalkozott.
(A kép forrása: Wikipédia)