Rövid leírás
A Magyar Radiátorgyár Rt. fejlesztő mérnöke (1930–1948), az Általános Gépipari Központ osztályvezetője (1948–1949). A Gépipari Beruházási Vállalat (1949–1950), a Hőtechnikai Kutató Intézet igazgatóhelyettese (1950–1952), a Hőtechnikai Tervező Iroda főmérnöke (1952–1953). A Hőenergia-gazdasági és Tervező Vállalat, ill. az Energiagazdálkodási Intézet osztályvezetője (1953–1964), irodavezetője (1964–1970).
Hőtechnikai gépek és berendezések műszaki fejlesztési kérdéseivel, elsősorban kazánok, tüzelőberendezések, hőcserélők, hulladékhasznosító berendezések tervezésével, az alumínium hőátadási tulajdonságainak vizsgálatával foglalkozott Nevéhez fűződik a Forgó-féle apróbordás hőcserélő feltalálása, ill. az ezzel összefüggő gyártástechnológia kidolgozása. Legjelentősebb technikai alkotása a Heller–Forgó-rendszer (= s az ezen az elven működő Heller–Forgó-hűtőtorony, 1958) néven nemzetközileg is elismert és alkalmazott léghűtésű kondenzáció (az elvet Heller László dolgozta ki, a berendezést Forgó László tervezte).
(A kép forrása: https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/f-7547C/forgo-laszlo-756FD/)