Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Ásvány-kőzettani Tanszéke gyakornoka (1948–1952), tanársegéde (1952– 1954). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) Anyagvizsgáló Osztályának vezetője (1954), a Minisztertanács Titkársága Ipari Osztályának geológus szaktanácsadója (1954–1956), a MÁFI igazgatóhelyettese (1956. szept. 1.–1958), igazgatója (1958–1968). A Magyar Földtani Hivatal elnöke (1968–1984). Az ELTE TTK Geológia Tanszék egyetemi tanára (másodállásban, 1970. júl. 1.–1984. jún. 30.), a Tanszék vezetője és uo. az MTA Geológiai Tanszéki Kutatócsoport vezetője (1984–1994) és az ELTE rektora (1984–1990). A Rektori Konferencia első elnöke (1990–1991).
Rétegtannal, regionális földtannal, üledékföldtannal foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén a Gerecse-hegység krétakori képződményeit tanulmányozta, később vizsgálatait kiterjesztette Magyarország valamennyi krétaidőszaki képződményeire. Monográfiát írt a Villányi-hegységről, alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi triász-, jura- és krétaidőszak határproblémáiról. A fiatal mezozoós képződmények tanulmányozása során elsők között ismerte fel az ásványi nyersanyagok képződését meghatározó őskörnyezeti vizsgálatok, a paleorekonstrukciók, továbbá a különleges ősföldrajzi térképek szükségességét és jelentőségét.