Rövid leírás
A Hét (1902–1914), a Pesti Napló (1902–1919), az Egyenlőség (1903–1915), a Jövendő (1905–1906), a Magyar Nemzet (1905–1907), A Polgár (1905–1908), az Új Idők (1907–1916), Az Ujság munkatársa (1913–1918). Nagy Endre kabaréjának indulásától kezdve rendszeresen szerepelt színpadon; sanzonokat, blüetteket, jeleneteket és tréfákat írt (1907-től). Az őszirózsás forradalom alatt a Nemzeti Tanács munkatársa (1918–1919), a Tanácsköztársaság idején a művelődési népbiztosságon, a sajtó és színházi ügyek előadója és az Újságírók Szakszervezete Végrehajtó Bizottságának tagja (1919. ápr.–júl.). A bukás után bebörtönözték, néhány hét múlva szabadult, majd Bécsbe emigrált (1919 végén).
A Bécsi Magyar Újság főmunkatársa (1920–1921), és a Proletár c. kommunista folyóirat szerkesztője (1920–1922). A Magyar Forradalmi Írók és Művészek Szövetsége bécsi szekciójának vezetője. Kiutasították Bécsből (1924), rövid ideig Franciaországban élt, majd Berlinben telepedett le (1925). A Vörös Segély sajtóiroda és a bécsi Rote Fahne c. marxista lap munkatársa (1925–1927), a moszkvai Ogonyok és a Pravda berlini tudósítója (1927–1929), a Német Proletárírók Szövetségének lapja, a Linkskurve c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja (1929–1933). Hitler hatalomra jutása után Moszkvába költözött (1933), moszkvai német nyelvű lapok munkatársaként és műfordítóként tevékenykedett (1933–1938). A szovjetunióbeli magyar emigráció moszkvai lapjának, az Új Hangnak szerkesztője és belső munkatársa (1938–1941). Hazatért Magyarországra, Budapesten telepedett le, a Szabad Nép belső munkatársa (1945), a Ludas Matyi alapító főszerkesztője (1945–1953) és a Ludas Matyi Kabaré alapítója (1945), az Új Szó, az Új Világ, a Szabadság és a Világosság munkatársa (1945–1948). Az MKP jelöltjeként az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1944–1945).
Színpadi munkássága nyomán az 1910-es években országosan ismertté vált, jeleneteinek népszerűsége után sikeres színdarabokat írt, amelyek általában egy-egy kabarétréfa vagy vidám egyfelvonásos bővebb és átdolgozott „kiadásai.” Vígjátékai közül kiemelkedik a Dollárpapa (1917) amely valóban – alcíme szerint – a pénz komédiája, míg a Doktor Senki (1917), amely a korabeli próza kimagasló alkotása. Gábor Andor igazi műfaja később a nagyvárosi életkép lett: jelenetei, tréfái, sokszor még publicisztikái is a főváros egy-egy általa megfigyelt különös, szokatlan, sajátos jelenségére épültek. Elbeszélései, kisregényei is gyakran zsánerképek összefüggő sorozata, sokszor bizarr vagy gúnyos történetek a pesti élet mocskából.
(A kép forrása: https://kaposvarmost.hu/blog/kaposvari-memento/2017/12/02/a-politika-felfalta-a-humoristat.html)