Rövid leírás
A József Műegyetem Vízépítési Tanszék magántanára (1878–1882) és a Budapesti Felső Ipariskolában a mértan és a földmértan r. tanára (1880–1882). A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium Műszaki Tanácsa Vízi Osztályának főmérnöke (1882–1889); közben az 1885. évi budapesti országos kiállításon az építőipari bizottság jegyzője, az építőipari csoport kiállításának szervezője és rendezője, valamint a Kiállítási Értesítő szerkesztője. Az újonnan megalakult Kereskedelmi Minisztérium Hajózási-, Vaskapu-szabályozási és Kikötőépítészeti Osztályának vezetője (1889–1913), a közlekedésügyi tanfolyam igazgatója (1906– 1913) és a Kereskedelmi Minisztérium ún. szakosztály-főnöke (1902–1913). A Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomda Rt. és a Bethlen-könyvkereskedés alapító ügyvezető igazgatója (1918–1924).
Mezőgazdasági vízműtannal, zsilipépítési, földöntözési, folyamhajózási, talajjavítási, Duna- és Tisza-szabályozási kérdésekkel foglalkozott. Nevéhez fűződik – többek között – a fiumei kikötő kiépítése, az első magyar tengerhajózási társaság létrejötte, alapvető szerepet játszott a magyar tengerészeti szakirodalom megindításában. A fiumei tengerpart történelme, természetrajza, élővilága tudományos igényű kutatásának megteremtője. Jelentős eredményeket ért el a Vaskapu-szabályozás és a kikötőépítés terén, a fiumei kikötő bővítési terveinek előkészítője, a Budapest–Csepeli Nemzeti és Szabadkikötő tervezésének résztvevője. A magyar tengerkutatás úttörőjeként az első tudományos expedíciókat indította az Adriára. Felállította az első magyar nemzetközi szabadalmi irodát (1880), új alapokra fektette a vasúti, a posta- és a hajózási tisztek nevelését. Jelentősen előrelendítette a műszaki szakirodalmi tájékoztatást, lapja (a Gazdasági Mérnök) a gazdasági információ első gyors magyarországi fóruma volt. Tudomány- és technikatörténeti munkássága is értékes, monográfiában feldolgozta Türr István és Vásárhelyi Pál munkásságát.
(A kép forrása: Wikipédia)