Rövid leírás
A tullni utászkari iskolában tanult (1832–1837), a magyar nemesi testőrségben (1837–1842), a nádor huszárezredben szolgált (főhadnagyi rangban, 1842–1845), miután kilépett a katonaságból a prágai német egyetemen vegyészetet tanult (1845–1848).
A forradalom kitörése után Győrött, századosi rangban belépett az 5. honvéd zászlóaljhoz, majd gr. Batthyány Lajos megbízásából Bécsben és Prágában a lőszergyártást tanulmányozta (1848. júl.). A tiszáninneni önkéntesen mozgó nemzetőrség parancsnoka (1848. aug.), majd a Csepel-sziget katonai parancsnoka, ahol elfogatta és kivégeztette az áruló gr. Zichy Ödönt (1848. szept.), ezzel országos ismertséget szerzett. Kossuth kiemelte és Perczel Mór parancsnoksága alá helyezte, ahol hadoszlopával jelentős szerepet játszott az ozorai ütközetben (1848. okt. 7.; a győzelem után ezredessé léptették elő). Móga János lemondása után a feldunai hadsereg fővezére (1848. nov. 1.). A móri csatavesztés (1848. dec. 30.) és a főváros feladása után Vácott kiadott proklamációjával (1849. jan. 5.) nyíltan meghirdette, hogy ő V. Ferdinánd királyért és a király által szentesített márciusi eszményekért harcol. Miután az udvar lemondatta Ferdinándot (1848. dec. 2.) a váci proklamáció nyíltan szembeszegült az új uralkodóval, Ferenc Józseffel. Görgei ezzel a lépésével megnyerte a nemzeti önvédelem ügyének a még megmaradt tisztikart, s megalapozta későbbi katonai sikereit.
A sikeres tavaszi hadjáratban mutatkozott meg valódi hadvezéri tehetsége, győzelmei: 1849. ápr. 2. Hatvan; ápr. 4. Tápióbicske; Isaszeg, ápr. 6.; Vác, ápr. 10.; Nagysalló, ápr. 19.; Komárom, ápr. 26. A győzelmek sorát megszakítva a kormány parancsára, máj. 4-én ostrom alá vette és máj. 21-én elfoglalta Buda várát (máj. 27-én altábornaggyá nevezték ki). A Szemere-kormány hadügyminisztere (1849. máj. 7.–júl. 7.) és a Dédesi választókerület országgyűlési képviselője (1849. máj.–aug.).
A nyári hadjárat az oroszokkal megerősített császári csapatok ellen, a leharcolt magyar forradalmi erőkkel már nem lehetett sikeres, jóllehet a nyílt küzdelmet nem vállaló Görgeinek utóvédharcokkal sikerült távoltartani a friss orosz főerőket a tiszai és a déli magyar seregtörzstől. Az oroszokat megelőzve átkelt a Tiszán, Nyíregyháza érintésével tovább vonult Nagyvárad felé, eközben Nagysándor József, oldalvédjének parancsnoka súlyos vereséget szenvedett Debrecenben, az orosz főerőktől (1849. aug. 2.). A megmaradt honvéderőket Aradnál akarták összevonni (Görgeit aug. 5-én hívták Aradra, aug. 9–10-én ért oda), hogy egyesülhessen a Dembinszki Henrik vezette déli magyar hadsereggel. Dembinszki azonban Temesvár felé vezette a hadsereget, ahol katasztrófális vereséget szenvedett (1849. aug. 9.). A vereség hatására a magyar kormány lemondott (1849. aug. 11.), Görgei lett „a legfőbb polgári és katonai hatalom gyakorlója“ (1849. aug. 11.–aug. 13.). Világosnál, Rüdiger orosz tábornok csapatai előtt tette le a fegyvert (1849. aug. 13.).
Az orosz cártól, majd az osztrák császártól is kegyelmet kapott: Klagenfurtot jelölték ki tartózkodási helyéül, később Visegrádon telepedett le és Pesten is fenntartott egy lakást. Az abszolutizmus idején, de a kiegyezés után is visszavonultan élt, nem vállalt közéleti hivatalt. Visszaemlékezése (Életem és működésem) ma is alapvető jelentőségű forrás az 1848–1849. évi események tanulmányozására.
(A kép forrása: Wikipédia)