Nemzeti Sírhelyek


Gróh István (Gró István; Groó István)

Rövid leírás

Gróh István (Gró István; Groó István)

 

A nyíregyházi gimnázium és a rozsnyói premontrei gimnázium rajztanára (1889?–1896), a budapesti Iparművészeti Iskola r. tanára (1896–1917), igazgatója (1917–1928). Az I. világháború után bekapcsolódott a magyarországi görögkatolikusok társadalmi szervezeteinek munkájába. A Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségének elnöke, a szövetség hivatalos lapjának, a Görögkatolikus Szemlének szerkesztője (1928–1936).

Művészettörténészként elsősorban a magyarországi középkori iparművészet történetével és a bizánci művészet első magyarországi emlékeivel foglalkozott. A modern magyarországi műemlékvédelem egyik úttörőjeként értékes munkát végzett középkori falfestményeink felkutatása, másolása és restaurálása, a magyar díszítő motívumok összegyűjtése és közreadása terén. Számos restaurálási munkában vett részt; nevéhez fűződik – többek között – az eperjesi Rákóczi-ház sgraffitóinak díszítése (1901), a lőcsei reneszánsz kori Thurzó-ház, ill. a budapesti egyetemi templom J. Bergltől való freskóinak restaurálása (1927). Díszítő frízt festett a fővárosi Zeneakadémia nagytermében (1907). Pedagógiai tevékenysége is értékes, különböző álneveken regényeket, elbeszéléseket is írt.