Rövid leírás
A Pázmány Péter Tudományegyetem Egyetemi Könyvtára gyakornoka (1940–1942), a budapesti Teleki Pál Történettudományi Intézet gyakornoka, r. tanára (1942–1944), a Kelet-európai Tudományos Intézet ún. Néptudományi Intézetének igazgatója (1945–1949). Az MTA Történettudományi Intézete tud. munkatársa (1949–1968), tud. főmunkatársa, tud. tanácsadója (1968–1988), nyugalmazott tud. tanácsadója (1988-tól). A balti államokban és Lappföldön vendégkutató, majd Stockholmban néprajzi tanulmányokat folytatott (1939–1940). Az ELTE BTK-n a magyarság őstörténete és a forrásismeret előadó tanára (1950-es évek).
Magyarország kora középkori, elsősorban Árpád-kori történetével és történeti földrajzával, a magyar őstörténet keleti forrásaival foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a magyar nemzetiségi szervezet település- és birtoktörténeti vizsgálata terén. Elsők között vizsgálta az ún. nomád város megjelenési formáit, középkori magyarországi kapcsolatait, osztályozta a korai magyar város típusait, megállapította, hogy a korai magyar városfejlődés a cseh és lengyel fejlődéssel párhuzamosan haladt. Nevéhez fűződik az Árpád-kori Magyarország megyéinek és helységeinek legszélesebb anyaggyűjtésen alapuló történetének összeállítása, amely korszakos jelentőségű mű a magyarországi középkor történetében.