Rövid leírás
A budapesti tudományegyetem Belgyógyászati Klinika gyakornoka, tanársegéde, egyúttal a Szent Rókus Közkórház belgyógyász orvosa (1893–1902). A budapesti tudományegyetem magántanára (1902–1916), c. ny. rk. (1916–1936), c. ny. r. tanára (1936–1938). Az Állatorvosi Főiskolán az állatorvostan-történet mb. előadó tanára (1905–1914), az I. világháborúban mint törzsorvos teljesített szolgálatot (1914–1918). A Népjóléti Minisztérium miniszteri tanácsosa (1919–1932), helyettes államtitkárként az általános és társadalom- egészségügyi ügyosztály vezetője (1927–1938).
A tudományos igényű magyarországi orvostörténeti kutatások egyik megindítója, alapvetően új eredményeket ért el a középkori és kora újkori magyar orvoslás emlékeinek feldolgozása terén. Megállapította a morbus hungaricus (= kiütéses tífusz) és a morbus brunogallicus (= szifilisz) betegségek lényegét, bebizonyította Semmelweis Ignác magyar származását, akinek nemzetközi elismertetéséért is sokat tett, továbbá ő kezdeményezte Semmelweis első köztéri szobrának felállítását (Stróbl Alajos alkotása, Belváros, Budapest IV. kerület Erzsébet tér, 1906). A Budapesti Királyi Orvosegyesület Orvostörténeti Bizottsága titkáraként megszervezte az Orvostörténeti Múzeumot, amelynek első állandó kiállítása 1909-ben nyílt meg. Feldolgozta a magyarországi tudományegyetemi orvosképzés történetét.
(A kép forrása: http://konyvtar.univet.hu/panteon/reszletek.php?id=120&kereses=nev)