Rövid leírás
A pozsonyi jogakadémia tanársegéde és könyvtári őre (1863–1865), a nagyváradi (1865–1866) és a kassai jogakadémián a történelem és a statisztika r. k. tanára (1866–1867). A győri jogakadémián a magyar jogtörténet, közjog és közigazgatási jog r. tanára, egyúttal az akadémia igazgatóhelyettese, ill. igazgatója (1867–1872). A bp.-i tudományegyetemen az európai és hazai jogtörténet ny. r. tanára (1872–1901); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1875–1876 és 1888–1889), az Egyetem rektora (1889–1890).
A tudományos igényű magyar jogtörténetírás megteremtőjeként elsősorban középkori magyar jogtörténettel foglalkozott. Az európai jogfejlődést a magyar szakirodalomban elsőként vizsgálta szervesen összefüggő folyamatként, Egyetemes európai jogtörténet (1875) c. monográfiája nemzetközileg is kiemelkedő alkotás, évtizedekre meghatározta a magyar jogtörténeti kutatásokat. Úttörő szerepet vállalt a magyar jogtörténet módszertanának kidolgozásában, alapvetően új eredményeket ért el a középkori perjogi folyamat feltárásában. Különösen sokat vizsgálta a magyar szentkoronaeszme kialakulását, annak hatását a középkori államfogalomra.
(A kép forrása: Wikipédia)